A munkáltatók általában jól tudják, hogy a vallási meggyőződés alapján hátrányosan megkülönböztetni a munkavállalókat tilos. Egy friss amerikai eset azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az előnyben részesítés ugyanolyan jogi kockázatot hordoz – sőt, sokszor épp ennyire kevéssé tudatosul a HR-ben. Stephanie Osei, a Brookside Hospital Medical Center 22 éve alkalmazott nővére az intenzív osztályon dolgozott, amikor a vallási hovatartozás alapján kezelt bánásmóddal találkozott.
Az ügy részletei szerint a kórház bizonyos munkavállalóknak vallási identitásuk alapján kedvezőbb bánásmódot biztosított – beosztás, szabadság vagy munkakörülmények terén –, miközben más vallású vagy nem vallásos kollégák ugyanezekhez a kedvezményekhez nem juthattak hozzá. Ez az egyenlő bánásmód elvét sérti, és az amerikai foglalkoztatási jogszabályok szerint diszkriminációnak minősülhet akkor is, ha pozitív irányú az eltérés.
HR-szempontból ez az eset fontos emlékeztető: a semlegesség nem passzivitást jelent, hanem aktív, következetes eljárásrendet. Minden munkavállalóra azonos szabályokat kell alkalmazni a beosztástól, szabadságtól és kedvezményektől kezdve a munkaköri feltételekig. A vallási szokások tiszteletben tartása és az ésszerű alkalmazkodás joga nem válhat szelektív előjogok forrásává – mert az szervezeti igazságosság-érzetet rombol, és komoly jogi kitettséget teremt.
