A Volkswagen személyzeti igazgatói (CHRO) széke hónapok óta üres Gunnar Kilian távozása után, és a cég egyelőre nem talált megfelelő utódot. Ez önmagában is figyelemre méltó egy ekkora szervezetnél, de a háttérben meghúzódó okok még tanulságosabbak. A VW felügyelőbizottsága a nemi kvótára vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően preferálja a női jelölteket erre a pozícióra, ami jelentősen szűkíti az egyébként sem korlátlan jelöltállományt.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Volkswagen jelenleg strukturális és pénzügyi nyomás alatt áll: gyárleállítások, leépítések és kollektív tárgyalások kereszttüzében keresnek olyan személyzeti igazgatót, aki egyszerre ért a nagyvállalati átalakuláshoz, a munkavállalói kapcsolatokhoz és a politikai nyomáskezeléshez. Ilyen profil ritkán fordul elő a piacon, és ha elő is fordul, a jelölt más ajánlatokat is kap. A kvótakövetelmény mindehhez egy további szűrőt ad, amely nem feltétlenül rossz irány, de rövid távon valóban szűkíti a mozgásteret.
HR-szemszögből ez az eset az utódlástervezés és a diverzitási célok feszültségét mutatja meg élesen. A sokszínűség erőltetett gyorsítása kritikus pozíciókban kockázatokat hordoz, ha nincs mögötte felépített pipeline. A megoldás nem a kvóta eltörlése, hanem az, hogy a szervezetek proaktívan fejlesztik a következő generációs tehetségeket – különösen a felsővezetői szinteken. A VW esete erre figyelmeztet.
