Egy nova scotiai iskolai adminisztrátor súlyos késeléses támadás áldozata lett a munkahelyén, és bár fizikailag túlélte az incidenst, az ezt követő támogatási rendszer cserbenhagyta. A nő nyilatkozatában azt mondta: „Szó szerint túlélési üzemmódban élek az incidens óta" – ez pedig nemcsak személyes tragédia, hanem rendszerszintű kudarc is egyben.
Egy friss jelentés szerint a munkavállalók, akik munkahelyi erőszak áldozatává válnak, sokszor szembesülnek azzal, hogy a kárpótlási és rehabilitációs rendszer nem kezeli megfelelően a pszichológiai traumát. A fizikai sérülések dokumentálása általában gördülékenyebben zajlik, a mentális egészségi következmények – PTSD, szorongás, munkába való visszatérés nehézségei – azonban sokszor kiesnek a támogatási protokollokból. A jogi és adminisztratív folyamatok ráadásul tovább terhelik az amúgy is sérülékeny munkavállalókat.
A HR-eseknek ez az eset egyértelmű tanulságot kínál: a traumainformált munkavállalói gondoskodás nem luxus, hanem kötelezettség. A munkavédelmi protokollokat ki kell egészíteni a pszichológiai első segély, a traumakövetés és a rugalmas visszatérési tervek elemeivel. A szervezetek felelőssége nem ér véget a fizikai biztonság biztosításával.
