Ismerős a forgatókönyv: egy szervezet bevezet egy új digitális megoldást, hogy hatékonyabbá tegyen egy folyamatot – aztán hat hónappal később kiderül, hogy senki nem használja rendesen, a dolgozók panaszkodnak, a menedzsment pedig a szoftvert hibáztatja. Az MIT Sloan legújabb elemzése szerint azonban a probléma sokkal mélyebb, mint egy rossz termékválasztás.
A kutatók szerint a digitális projektek leggyakrabban azért fulladnak kudarcba, mert a szervezetek a technológiát önmagában kezelik megoldásként – miközben figyelmen kívül hagyják a folyamatokat, az embereket és a szervezeti kultúrát. A munkavállalók nem látják, hogyan könnyíti meg az új eszköz a munkájukat, a bevezetés nem jár együtt megfelelő képzéssel, és a változásmenedzsment szempontjait senki nem veszi komolyan. A menedzserek ezután a technológiát okolják, holott a valódi ok a tervezési és kommunikációs hiányosságokban keresendő.
HR-szemszögből ez a jelenség ismerős terep. Minden digitális transzformáció mögött emberek állnak – és ha ők nem értik, nem akarják vagy nem tudják használni az új rendszert, a projekt elbukik. A HR-nek aktív szerepet kell vállalnia a digitális bevezetések tervezésében: a munkavállalói igények feltárásától a változáskezelésen át a folyamatos visszajelzési mechanizmusok kialakításáig. A technológia csak akkor teremt értéket, ha az emberek magukénak érzik.
