Amikor egy cég leépítést hajt végre, a figyelem szinte kizárólag az elbocsátottakra irányul — holott a maradó munkavállalók is komoly pszichológiai terhet hordoznak. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom „workplace survivor syndrome"-nak: a kollégák elvesztése bűntudatot, szorongást és a lojalitás megrendülését válthatja ki azokban, akik megtartották az állásukat.
Dr. Katharina Koch, a Personalwirtschaft pszichológiai rovatvezetője szerint a tünetek jól azonosíthatók: csökkent elköteleződés, megnövekedett fluktuációs hajlam, csökkent kreativitás és a pszichológiai biztonság megrendülése. Az érintett munkavállalók egyrészt hálásak, hogy maradhattak, másrészt folyamatosan attól tartanak, hogy ők lesznek a következők. Ez a kettősség bénítóan hat a teljesítményre és az innovációs kedvre.
A HR-csapatok számára Koch egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: a leépítés utáni időszak kommunikációja és támogatása legalább annyira fontos, mint maga az átszervezési folyamat. Rendszeres, őszinte vezető-munkavállaló párbeszéd, pszichológiai támogatáshoz való hozzáférés és a jövőbeli irányvonal világos kommunikációja — ezek azok az eszközök, amelyekkel a szervezet megakadályozhatja, hogy a maradó tehetségek csendesen távozhassanak.
