A Standard Chartered vezérigazgatója a közelmúltban bejelentett nagyszabású leépítés kapcsán olyan szófordulatot használt, amely gyorsan bejárta a szakmai közvéleményt: a megszüntetni tervezett 7 800 munkakört „alacsony értékű humán tőkeként" írta le. A megfogalmazás – bármennyire is szándékozta azt közgazdasági terminusként kezelni – embereket degradált adatsorrá, és azonnal éles kritikát váltott ki.
A visszajelzések nem csupán érzelmi alapúak voltak: HR-szakértők, munkajogászok és kommunikációs szakemberek egyaránt rámutattak, hogy az ilyen nyelvezet rombolja a munkavállalói bizalmat, növeli a fluktuációs kockázatot a maradó kollégák körében, és hosszú távon sérti a munkaadói márkát. A jelenség nem elszigetelt: egyre több vállalatvezető nyúl hideg, pénzügyi terminológiához, amikor emberi döntéseket kommunikál.
A HR-szakma számára ez az eset tankönyvi példa arra, miért számít a szavak megválasztása. A pszichológiai biztonság és a szervezeti kultúra nem elvont fogalmak – egy rosszul megválasztott mondat képes lerombolni azt, amit évek alatt építettünk fel. A vezetői kommunikáció tréning és a HR stratégiai szerepe itt válik igazán láthatóvá.
