A Szingapúri Nők Szervezeteinek Tanácsa (SCWO) friss kutatása rávilágít egy régóta félreértett jelenségre: a nők karrierszünete ritkán egyik napról a másikra következik be. A folyamat hónapokkal korábban kezdődik – rugalmas munkavégzési kérelmek elutasításával, figyelmen kívül hagyott jelzésekkel, és azzal az érzéssel, hogy a munkáltató nem támogatja az egyensúly megteremtését.
A SCWO vezérigazgatója, Koh Yan Ping szerint a munkáltatók jellemzően a felmondás pillanatában ébrednek rá, hogy elveszítik a munkavállalót – miközben a megtartás lehetősége már hónapokkal korábban elmúlt. A kutatás adatai megmutatják, hogy a gondozói feladatok növekedése, a rugalmasság hiánya és a karrierfejlődés megtorpanása együttesen hajtják ki a nőket a munkaerőpiacról – nem egyetlen döntési pillanat.
HR-szemszögből ez alapvető szemléletváltást követel. A visszatérési programok és a rugalmas munkavégzési politikák csak akkor hoznak eredményt, ha a szervezet már az aktív munkaviszony alatt figyel a korai jelzésekre. A vezetőknek és a HR-csapatoknak rendszeres, biztonságos párbeszédet kell fenntartaniuk – mert a pszichológiai biztonság és a valódi rugalmasság nem visszatérési program kérdése, hanem napi szervezeti kultúra.
