Az üzemanyagárak emelkedése Ázsia-szerte egyre komolyabb terhet ró a napi ingázókra. Ennek hatása már a munkaerőpiacon is érezhető: a munkavállalók egyre tudatosabban keresik azokat a pozíciókat, amelyek lehetővé teszik a home office-t, a hibrid munkavégzést vagy a rugalmas munkaidőt – részben azért, hogy csökkentsék a közlekedési kiadásaikat.
A felmérések szerint az érintett munkavállalók jelentős része aktívan fontolóra veszi a munkahelyváltást, ha a jelenlegi munkáltatójuk nem kínál rugalmas megoldásokat. Ez különösen az alacsonyabb és középső bérkategóriában dolgozókat érinti, akiknél az ingázási költség az összes kiadás érzékelhető hányadát teszi ki. A rugalmas munkavégzés tehát már nem csupán a fehérgalléros szakemberek privilégiuma – egyre szélesebb réteg számára vált gazdasági kényszerre adott válasszá.
A HR-nek érdemes ezt a trendet komolyan venni: a rugalmas munkavégzés iránti igény mögött most nemcsak work-life balance elvárások, hanem valós pénzügyi nyomás áll. Azok a munkáltatók, akik beépítik a helyszíni rugalmasságot a juttatási csomagjukba és aktívan kommunikálják ezt a toborzásban, versenyelőnyre tesznek szert a tehetségekért folyó harcban. A szervezeti kultúra és a munkavállalói élmény fejlesztésének ma már az anyagi terhelés csökkentése is részét kell képeznie.
