Egy új munkavállalói generáció érkezik, amely nem tanulja meg az AI-t – egyszerűen már azzal együtt nőtt fel. Szingapúrban a friss diplomások magabiztosabban navigálnak a generatív AI-eszközök között, mint a vállalatok, amelyek felveszik őket. Ez korábban sosem látott szituációt teremt: a „junior" munkavállaló egyes kompetenciákban felülmúlja a szervezetet.
Az OpenAI Raghav Guptája szerint azonban az AI-fluencia önmagában félrevezető mérőszám. A komfortos eszközhasználat nem árul el semmit arról, hogy valaki képes-e produktív módon küzdeni egy komplex problémával, tanulni a kudarcból, vagy kritikusan értékelni egy AI által generált eredményt. A hagyományos inasrendszer – ahol a junior megfigyel, majd fokozatosan önállósodik – nem működik, ha a junior bizonyos területeken eleve előrébb jár a mesternél.
A HR számára ez egyszerre lehetőség és válsághelyzet. A betanítási programokat újra kell gondolni: nem az eszközhasználatot kell tanítani, hanem az ítélőképességet, a kontextusérzékenységet és az etikus AI-alkalmazást. A teljesítménymenedzsmentnek is át kell alakulnia – az „AI-t jól használ" helyett a „jó döntéseket hoz AI segítségével" legyen a mérce. Aki ezt most kitalálja, komoly versenyelőnyre tesz szert a tehetségek fejlesztésében és megtartásában.
