Az Egyesült Államok szövetségi közszolgálatának pártpolitikától független működése nem magától értetődő vívmány – kemény történelmi lecke árán született meg. A 19. századi „győztesnek jár a zsákmány" szemlélet, amely a közigazgatást politikai jutalmazás eszközévé tette, olyan mértékű korrupcióhoz vezetett, hogy a közvélemény nyomására kellett törvényi keretek közé szorítani a közalkalmazotti kinevezéseket. Ez a rendszer évtizedekig védte az intézményi stabilitást.
Ma ez a modell ismét tűz alatt van. A politikai kinevezések kiterjesztése, a független közszolgálati pozíciók újradefiniálása és a civil service védelmek meggyengítésére irányuló törekvések olyan rendszerszintű változásokat hozhatnak, amelyek az egész szövetségi munkáltatói kultúrát átírják. A HR-szakemberek számára különösen aggasztó, ha az érdem alapú kiválasztás helyett politikai lojalitás válik előléptetési kritériummá.
A fejlemények messzebbre mutatnak az amerikai közszféránál: bármilyen szervezetben, ahol a politikai vagy hatalmi szempontok felülírják a szakmai érdemet, ott a tehetségmenedzsment és a szervezeti kultúra is sérül. A pszichológiai biztonság, az elfogulatlan teljesítményértékelés és az átlátható döntéshozatal nem luxus – ezek azok az alapok, amelyeken a hosszú távon működőképes szervezetek állnak.
