A mesterséges intelligencia fejlődése egy új, zavarba ejtő kérdést vetett fel: mi történik, ha egy munkavállaló tudása, döntési mintázata és szakértelme AI-modell formájában folytatja a munkát – függetlenül attól, hogy az illető éppen dolgozik-e, vagy már el is hagyta a szervezetet? Ezt a jelenséget nevezi Cheney Hamilton, a Bloor Research kutatási igazgatója „Digital Me"-nek, és szerinte a HR-funkció nincs felkészülve a következményeire.
A „Digital Me" koncepció lényege, hogy az egyén emberi képességei vállalati eszközzé válhatnak – anélkül, hogy erről explicit megállapodás születne. Az AI-rendszerek betanítása sokszor munkavállalói adatokon, döntéseken és viselkedési mintákon alapul. Ha a tulajdonjogi kérdéseket nem rendezik jogi és etikai keretek között, a szervezet de facto kisajátítja az egyén szellemi tőkéjét. Ez komoly kockázatot jelent mind a munkavállalók, mind a szervezet számára.
HR-szemszögből ez sürgős beavatkozást igényel. A HR-nek aktív szerepet kell vállalnia az AI-etikai keretek kialakításában, a munkavállalói adatok tulajdonjogának szabályozásában és az AI-alapú munkaeszközök bevezetésének governance-struktúrájában. Aki ezt most nem vállalja fel, az nemcsak a munkavállalói bizalmat kockáztatja, hanem a HR-funkció hosszú távú szervezeti relevanciáját is. A jövő munkahelyén az emberi képességek értékének megőrzése a HR egyik legfontosabb stratégiai feladata lesz.
