Az AI-alapú döntéstámogató rendszerek rohamos terjedésével egy paradox helyzet alakul ki: minél több vállalat használja ugyanazokat az AI-ügynököket a stratégiai döntéshozatalban, annál inkább hasonlítanak egymásra a döntéseik. A HBR ezt „agentic convergence trap"-nek nevezi – egy olyan csapdának, ahol a technológiai homogenitás felőrli a versenyelőnyt.
A jelenség már ma is megfigyelhető: az azonos adatforrásokra és modellekre épített AI-eszközök hasonló mintákat ismernek fel, hasonló ajánlásokat adnak, és hasonló prioritásokat állítanak fel. Ha egy iparág szereplőinek 80%-a ugyanazt a toolkészletet alkalmazza, a stratégiai döntések konvergálni kezdenek – és a különbség egyre inkább az emberek minőségén múlik, nem a technológián.
HR-szempontból ez az egyik legfontosabb üzenet az elkövetkező évekre: az emberi ítélőképesség, a kulturálisan egyedi szervezeti tudás és a kreatív gondolkodás válik a valódi versenyelőny forrásává. A tehetségmenedzsmentnek és a szervezeti kultúrának olyan képességeket kell előtérbe helyeznie, amelyeket az AI nem tud homogenizálni – ez a HR stratégiai szerepének új dimenziója.
