Egy tanácsadó cég menedzsere este fél nyolckor veszi fel a telefont egy dolgozójától, miközben fia fociedzetésén segít önkéntesként. Ugyanabban a héten hajnali kettőkor érkező üzenetekre válaszol, mert a csapata nem tud aludni a szervezeti átalakítás miatt. Ez nem kivételes eset – az MIT Sloan friss kutatása szerint ez a nők által viselt vezetői szerep tipikus mindennapja.
A kutatók „empátiaadónak" nevezik azt a jelenséget, amikor a női vezetők érzelmi és gondoskodó munkája láthatatlan marad a szervezet számára, miközben valódi időt, energiát és karrierlehetőségeket emészt fel. A vizsgált vezetők jellemzően több személyes támogatást nyújtanak, több krízishelyzetet kezelnek, és több munkaidőn túli elérhetőséget vállalnak, mint férfi kollégáik – mindezt anélkül, hogy ezt a többletterhelést bárki mérné vagy kompenzálná.
HR-szempontból ez komoly szervezeti kockázat. Ha a gondoskodó vezetői magatartást nem ismerik el és nem mérik, a leginkább elköteleződött, empatikus tehetségek égnek ki először. A megoldás nem az empátia visszafogása, hanem a szervezeti kultúra átalakítása: a gondoskodás legyen mérhető teljesítmény, ne önként vállalt pótmunka. A HR feladata, hogy láthatóvá tegye ezt a munkát – és beárazzon minden formáját.
