Több mint 60 ország kínál ma már digitális nomád vízumot, amellyel a munkavállalók legálisan dolgozhatnak külföldről – akár hónapokig vagy évekig. Az amerikai munkavállalók egyre nagyobb arányban élnek ezzel a lehetőséggel, és a munkáltatók sokszor csak utólag szembesülnek azzal, hogy valamelyik csapattagjuk már épp Portugáliából vagy Balin dolgozik.
A probléma komplex: a digitális nomád státusz jogi, adózási és HR-szempontból is számos kérdést nyit meg. Milyen bér jár egy munkavállalónak, aki alacsonyabb megélhetési költségű országból dolgozik? Hogyan kezelhető a méltányosság a csapaton belül? Ki felelős a helyi munkajogi megfelelésért? A HR Executive riportja szerint a legtöbb munkáltató ma még ad hoc módon kezeli ezeket az eseteket, egységes politika és folyamat nélkül.
HR-szempontból ez sürgetős stratégiai feladat. A rugalmas munkavégzés már nem csupán otthoni home office-t jelent – a tehetségek egy része globálisan mozog, és elvárja, hogy a munkáltató lépést tartson. A HR-nek most kell kialakítania a globális mobilitási keretrendszert: világos szabályzatokat, bérezési elveket és jogi támogatást. Aki ezt elmulasztja, nemcsak megfelelési kockázatot vállal, hanem a tehetségek megtartásában is hátrányba kerül.
