Amikor zaklatási vagy megtorlási panasz érkezik, a HR-esek általában azonnal az érdemi kérdésekre fókuszálnak: mi történt, ki tudott róla, volt-e tanú, szükséges-e fegyelmi intézkedés. Blake Lively szövetségi bírósági ügye azonban arra figyelmeztet, hogy egy kereset sokszor még idáig sem jut el – és ennek oka nem a bizonyítékok hiánya, hanem a foglalkoztatási státusz kérdése.
A bíróság az ügyben azt vizsgálta meg elsőként, hogy Lively egyáltalán munkavállalónak minősül-e a Title VII törvény értelmében, amely a munkahelyi zaklatás és diszkrimináció ellen véd. A törvény hatálya ugyanis csak alkalmazottakra terjed ki, független vállalkozókra nem. Ha valaki nem felel meg ennek a kritériumnak, a keresete formai okokból elutasítható – függetlenül attól, hogy mi történt valójában.
HR-szempontból ez komoly tanulság: a munkavállalói besorolás nem csupán bérszámfejtési vagy adózási kérdés, hanem jogi védelmi kérdés is. Ha egy szervezet szabadúszókkal, alvállalkozókkal vagy platformmunkásokkal dolgozik, pontosan tudnia kell, hogy ezek a személyek milyen jogi státusszal rendelkeznek – és mit jelent ez zaklatási vagy diszkriminációs panasz esetén. A munkajogi besorolás átvilágítása nem opcionális feladat, hanem kockázatkezelési alapkövetelmény.
