A globális mobilitás standard receptje évtizedek óta változatlan: kiküldés előtt kulturális tréning, helyi szokások, kommunikációs stílusok, értékrendek megismerése. A multinacionális cégek ezt a modellt szinte dogmaként kezelik – és évente dollármilliárdokat fordítanak rá. Egy friss, a MIT Sloan Management Review-ban megjelent metaanalízis azonban alaposan megkérdőjelezi ennek hatékonyságát.
A kutatók migránsokra és áthelyezett munkavállalókra kiterjedő vizsgálata azt mutatta ki, hogy a kulturális ismeretek megszerzése minimális szerepet játszik a sikeres beilleszkedésben. Sokkal fontosabbnak bizonyultak a személyiségjegyek – különösen a nyitottság és az érzelmi stabilitás –, a helyi kapcsolatháló kiépítése, valamint a fogadó szervezet befogadó kultúrája. A kulturális tudás tehát szükséges, de önmagában korántsem elégséges feltétel.
HR-szemszögből ez a kutatás komoly átgondolást igényel. A tehetségmenedzsment és a globális mobilitási programok tervezésekor érdemes a hangsúlyt a kulturális ismeretátadásról a kapcsolatépítés támogatására, a mentor- és buddy-rendszerek kiépítésére, valamint a befogadó szervezeti kultúra fejlesztésére helyezni. A kiküldött munkavállaló sikere nem elsősorban azon múlik, mennyit tud a fogadó ország szokásairól – hanem azon, mennyire érzi magát befogadva és támogatva.
