Szinte minden csapatban ott lapul a feszültség: az analitikus gondolkodó és az intuitív ötletember, a perfekcionista és a „jó elég" szemléletű kolléga nehezen találja a közös hangot. A HBR többrészes esettanulmánya épp ezt a jelenséget boncolgatja – és arra keresi a választ, hogyan lehet a személyiségtípusok közötti különbségekből ne súrlódást, hanem hajtóerőt teremteni.
Az esettanulmány valós csapathelyzeteken keresztül mutatja be, hogy a különböző személyiségek – introvertált és extrovertált, kockázatkerülő és kockázatvállaló, részletorientált és big-picture gondolkodó – hogyan egészíthetik ki egymást, ha a vezető tudatosan tervezi meg az együttműködés kereteit. A kutatások szerint a legjobb teljesítményt nem a homogén, hanem a tudatosan összerakott, diverzifikált csapatok nyújtják.
A HR és a csapatvezetők számára ez az üzenet konkrét teendőkkel jár. A tehetségmenedzsment nem állhat meg a készségek leltározásánál – a személyiségdinamika megértése és tudatos alakítása szintén a feladat részét képezi. Azok a szervezetek, amelyek befektetnek a csapatösszetétel és az együttműködési kultúra fejlesztésébe, hosszú távon erősebb, ellenállóbb és innovatívabb csapatokat építenek.
