Kanadában egy régóta foglalkoztatott munkavállalót azonnali hatállyal bocsátott el munkáltatója, miután időlopással vádolták meg – az eset karácsony napján történt. A munkáltató úgy ítélte meg, hogy a munkavállaló munkaidőben nem végzett tényleges munkát, és ez elegendő alapot jelent az azonnali, végkielégítés nélküli felmondáshoz.
Az eset jogi szempontból több kérdést is felvet. A kanadai munkajogban az azonnali felmondás (just cause) rendkívül magas bizonyítási küszöböt igényel – különösen, ha a munkavállaló hosszú, korábban kifogástalan munkaviszonyt tudhat maga mögött. Az arányosság elve alapján a bíróságok általában vizsgálják, hogy a munkáltató előzetesen figyelmeztetett-e, és hogy az incidens súlya valóban indokolja-e a legszigorúbb szankciót.
HR-szemszögből ez az eset rávilágít arra, hogy a munkáltatóknak milyen gondosan kell dokumentálniuk és mérlegelniük az azonnali felmondás előtt. Egyetlen incidens ritkán elégséges – különösen, ha a munkavállaló korábban megbízható volt. A progresszív fegyelmezési politika következetes alkalmazása nem csupán jogi védelmet nyújt, hanem a szervezeti kultúra tisztességességét is erősíti.
