Egy friss, 100 000 mentált tapasztalatát feldolgozó elemzés mélyreható képet ad arról, mi akadályozza ténylegesen a szakmai előrejutást. A kutatás nem önbevallásra, hanem valós mentorprogramos interakciókra épül, így az eredmények jóval megbízhatóbbak, mint a szokásos munkavállalói felmérések. A tehetségmenedzsment-szakemberek számára ez arany: közvetlen rálátás arra, hol csúszik el a fejlődés.
Az adatok alapján a karriernövekedés leggyakoribb akadályai nem a képességhiány, hanem a láthatóság, a kapcsolati tőke és a belső bizalom hiánya körül csoportosulnak. A mentáltak jelentős része nem tudja, hogyan kommunikálja saját értékét a szervezeten belül, és nem rendelkezik olyan szponzorokkal, akik aktívan képviselik őket döntéshozói szinteken. A strukturális igazságtalanságok – mint a nem tudatos elfogultság – szintén visszatérő témák, különösen alulreprezentált csoportoknál.
HR-szemszögből ez az elemzés komoly üzenet: a fejlesztési programok akkor érnek valamit, ha a valódi akadályokat célozzák meg, nem csak a felszíni tüneteket kezelik. Ha a szervezet komolyan veszi a megtartást és az előléptetési egyenlőséget, érdemes megvizsgálni, hogy a mentoring és szponzorálás kultúrája mennyire épül be a napi HR-gyakorlatba. Az adatvezérelt megközelítés itt nem luxus, hanem alapkövetelmény.
