A sokszínűség sok szervezetben a belépő szinten megjelenik, de a karrierlétrán felfelé haladva fokozatosan eltűnik. A felsővezetői csapatok továbbra is döntően fehér és férfi összetételűek – nem azért, mert nincs elegendő sokszínű tehetség, hanem mert a rendszer strukturálisan szűri ki őket. Dr. Aidan McKearney friss kutatása ezt a mechanizmust veszi górcső alá.
A kutatás hét kulcstényezőt azonosít, amelyek meghatározzák, hogy a sokszínű munkavállalók eljutnak-e a vezetői szintekre. Ezek között szerepel a szponzori kapcsolatok tudatos építése, az átlátható előléptetési kritériumok kialakítása, a mikroagressziók elleni szervezeti védőháló, valamint a pszichológiai biztonság megteremtése a visszajelzési kultúrában. A kutatás rámutat arra is, hogy a mentorprogramok önmagukban nem elégségesek – valódi hatalommal bíró szponzorokra van szükség.
A HR számára ez egy cselekvési lista, nem csupán diagnosztikai eszköz. Ha a szervezet komolyan veszi az inkluzív tehetségmenedzsmentet, akkor a belépési élményen túl a teljes karrierútra kell tervezni: a teljesítményértékeléstől a suksesszióig. A strukturális akadályok csak strukturális megoldásokkal bonthatók le.
