A SafetyCulture legújabb jelentése egyértelművé teszi: a fejlesztési programok akkor működnek igazán, ha a közvetlen vezetők aktív szerepet kapnak bennük. Ezek a vezetők nap mint nap látják, mi történik a termelősoron, a szervizben vagy a raktárban – és pontosan tudják, miért alakulnak úgy a dolgok, ahogy alakulnak.
A felmérés rámutat, hogy a frontvonalon dolgozó csapatvezetők nem csupán végrehajtók, hanem kulcsszereplők a folyamatjavításban. Ők azonosítják a szűk keresztmetszeteket, ők érzékelik a munkavállalói frusztrációt, és ők tudják megmondani, hol érdemes legközelebb fókuszálni. Ennek ellenére sok szervezet még mindig felülről lefelé tervezi a fejlesztési kezdeményezéseket, kihagyva a legértékesebb forrást: a közvetlen tapasztalatot.
HR-szemszögből ez egy régi igazság újabb megerősítése: a szervezeti változás sosem a stratégiai szinten dől el, hanem ott, ahol az emberek ténylegesen dolgoznak. Ha a HR és a felső vezetés nem vonja be aktívan a frontvonalas menedzsereket a fejlesztési tervek kialakításába, a legjobb szándékú program is elbukhat a megvalósítás során. A közvetlen vezetők fejlesztése és bevonása tehát nem HR-luxus, hanem üzleti szükségszerűség.
