Az amerikai munkaügyi diszkriminációs perek egyik sarokköve a „hasonló helyzetű munkavállaló" összehasonlíthatósági teszt – és ez most is érvényes. Az 5. kerületi fellebbviteli bíróság nemrég elutasított egy fordított diszkriminációs keresetet, amelyben a felperes arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság Muldrow-ügyben hozott döntése eltörölte azt a kötelezettséget, hogy megnevezzen egy hasonló helyzetű, de kedvezőbben kezelt kollégát.
A bíróság ezt az értelmezést visszautasította. A Muldrow-döntés valóban megkönnyítette a hátrányos bánásmód bizonyítását – de nem szüntette meg az összehasonlíthatósági követelményt. A felperes nem tudta megnevezni azt a munkavállalót, akivel szemben hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, így keresete elbukott. Az ítélet megerősíti: a Title VII szerinti diszkriminációs perekben az összehasonlítási alap meghatározása továbbra is alapvető bizonyítási elem.
HR-vezetők számára ez az ítélet fontos emlékeztető: a munkáltatói döntések dokumentálása – különösen előléptetés, elbocsátás vagy fizetési döntések esetén – kulcsfontosságú a jogi védelem szempontjából. Ha egy döntés mögött nincs következetes, összehasonlítható standard, az könnyen diszkriminációs keresetté alakul. A szervezeteknek érdemes rendszeresen auditálni a HR-döntések következetességét minden munkavállalói csoportra vonatkozóan.
