Ontario tartományban bevezetett „erős polgármester" rendszer azt a célt szolgálta, hogy a helyi döntéshozók gyorsabban és hatékonyabban tudjanak cselekvőképes városvezetést irányítani. Egy nemrégiben közzétett jelentés azonban rámutat: a polgármesterek ezeket a kibővített jogköröket döntően felvételi és elbocsátási döntésekre alkalmazzák – különösen a legfelső szintű közigazgatási tisztviselők esetében.
A jelentés szerint több polgármester is élt azzal a lehetőséggel, hogy a város vezető adminisztratív tisztviselőit politikai megfontolásokból távolítsa el. Ez nemcsak a szervezeti stabilitást ássa alá, hanem a közszolgálati semlegesség elvét is megkérdőjelezi. A folyamatos vezetői fluktuáció pedig közvetlen hatással van az intézményi tudás megőrzésére.
HR-szemszögből ez a tendencia komoly tanulságokat hordoz: a túlzott döntési centralizáció és a politikailag motivált személyzeti döntések hosszú távon szervezeti diszfunkcióhoz vezetnek. A tehetségmenedzsment és a szervezeti kultúra fenntarthatóságát csak átlátható, szabályalapú munkaerő-gazdálkodással lehet biztosítani – akár a közszférában is.
