Szingapúrban a Z generációs munkavállalók bizalma megrendült a munkaadókkal szemben. Egy új kutatás szerint a fiatal tehetségek 66 százaléka úgy érzi, hogy a cégek nem állnak készen arra, hogy valóban hatékonyan alkalmazzák és fejlesszék őket. Ez az arány önmagában is figyelmeztető jel, de különösen súlyos egy olyan gazdaságban, ahol a jövőkész munkaerő kulcskérdés.
A kutatás rámutat, hogy az elvárások mindkét oldalon magasak, de másképp. A szervezetek óvatos toborzással reagálnak a gazdasági bizonytalanságra, miközben a Z generáció gyors tanulási lehetőségeket, autonómiát és értelmes munkát vár. Ez a kettős nyomás egy növekvő elvárási szakadékot teremt, amelyet sem a bérrel, sem a juttatásokkal nem lehet önmagában áthidalni.
HR-szempontból a szingapúri adatok globálisan is releváns kérdést vetnek fel: hogyan tud egy szervezet egyszerre óvatosan és befogadóan toborzni? A válasz a tehetségmenedzsment újragondolásában rejlik. Azok a munkáltatók, akik strukturált onboarding-folyamattal, mentorprogramokkal és valódi fejlődési útvonalakkal készülnek a fiatal generáció fogadására, nemcsak vonzóbbak lesznek – de meg is tudják tartani a legjobb jelölteket.
