Egy kanadai munkaügyi törvényszék rendkívül vitatott döntést hozott: egy több zaklatási ügybe is keveredett munkavállaló azonnali hatályú elbocsátását aránytalannak minősítette, és azt felfüggesztésre változtatta. A döntés első ránézésre meglepőnek tűnik, hiszen a munkáltató nem egyedi incidensre, hanem visszatérő magatartásmintára hivatkozott az elbocsátás alapjaként.
A törvényszék érvelése szerint a fokozatosság elve – amely a kanadai munkajogban erősen érvényesül – megköveteli, hogy a munkáltató minden egyéb szankciós lehetőséget kimerítsen, mielőtt véglegesen megszünteti a jogviszonyt. Ugyanakkor a visszahelyezést sem rendelte el: arra hivatkozott, hogy a munkahelyi bizalom és a munkaügyi kapcsolatok annyira megromlottak, hogy az visszahelyezés nem szolgálná sem a munkavállaló, sem a kollégák érdekeit.
HR-szemszögből ez az eset arra figyelmeztet, hogy a dokumentáció és a fokozatos beavatkozás nemcsak etikai, hanem jogi elvárás is. Ha egy szervezet nem tudja bizonyítani, hogy minden közbenső lépést megtett – figyelmeztetés, coaching, mediáció –, a felmondás könnyen megtámadhatóvá válik. A visszahelyezés elutasítása ugyanakkor jelzi: a törvényszékek is elismerik, hogy bizonyos esetekben a munkakörnyezet fenntarthatósága fontosabb szempont az egyéni jogorvoslatnál.
