Németországban a pszichés megbetegedések miatt kiesett munkanapok száma rekordszintet ért el, és a helyzet várhatóan romlik. A tervezett Hozzájárulás-stabilizációs Törvény (Beitragsstabilisierungsgesetz) ugyanis szűkítené a finanszírozott terápiás helyek körét, ami azt jelenti, hogy a mentális támogatásra szoruló munkavállalók egyre kevésbé juthatnak időben szakemberhez. A munkahelyi pszichológiai kockázatértékelés ebben a helyzetben felértékelődik.
Egy munkaszervezeti pszichológus szerint a jó kockázatértékelés (Gefährdungsbeurteilung) nem papírmunka, hanem valódi diagnosztikai eszköz. Felismerhető arról, hogy konkrét munkakörülményeket vizsgál – nem általános elégedettséget mér –, bevonja a munkavállalókat, és intézkedési tervvel zárul. A legtöbb munkáltató ma még az előírás teljesítéseként kezeli, nem megelőzési eszközként. Ez komoly kockázat, ha a külső terápiás kapacitás tovább szűkül.
HR-szemszögből a következő lépés egyértelmű: nem elegendő megvárni, míg a munkavállaló összedől. A pszichológiai biztonság megteremtése szervezeti felelősség, és ez nemcsak kultúra kérdése, hanem konkrét struktúráké is. A belső EAP-programok (Employee Assistance Programme), a vezető képzése a korai jelzések felismerésére, és a rendszeres mentális állapotfelmérés mind olyan eszközök, amelyeket a HR most – megelőző jelleggel – be tud vezetni.
