A kisebb szervezetekben és startupokban egyre jellemzőbb az „egyszemélyes HR-osztály" modell: egyetlen HR-vezető felel mindenért, a toborzástól a munkaügyi jogokon át a képzésig. Ez a szerep látszólag rugalmas és hatékony, valójában azonban rendkívül izolált – és ez az izoláció komoly kockázatot jelent mind a szakember, mind a szervezet számára. Sarah Ritchie, a Journey Digital HR-vezetője ezt a valóságot nem szépíti: a solo HR munka magányos, és ezt nem lehet csupán belső motivációval kompenzálni.
Ritchie megközelítése pragmatikus: a munkaügyi jog és a compliance területén rendszeresen vesz igénybe külső jogi szakértőt, mert ezek olyan szakterületek, ahol az egyedül dolgozó HR-es nem engedheti meg magának a kísérletezést. Hasonlóan gondolkodik a learning and development kérdéséről: bizonyos képzési programokhoz külső facilitátorra van szükség, nem azért, mert belül nincs kompetencia, hanem mert a külső perspektíva más dinamikát hoz a tanulási folyamatba.
A HR-szakma számára ez egy fontos üzenet: a kompetenciahatárok ismerete és a külső erőforrások tudatos bevonása nem gyengeség, hanem érettség jele. Az egyszemélyes HR-esek számára különösen értékes stratégia ez – a kiszervezés nem a felelősség leadása, hanem a saját hatékonyság és fenntarthatóság védelme. Aki ezt jól csinálja, több energiát tud a valóban stratégiai feladatokra fordítani.
