A munkáltatók és a munkavállalók között tátongó észlelési szakadék az egyik legveszélyesebb vak folt a HR-stratégiában – és most friss adatok is alátámasztják ezt. A LIMRA legújabb kutatása szerint a vállalatok rendszeresen túlbecsülik, mennyire elégedettek a dolgozók a juttatási csomagokkal, miközben a valós munkavállalói tapasztalat ennél jóval kritikusabb képet mutat.
A kutatás egyik legaggasztóbb megállapítása, hogy a Z-generációs munkavállalók egyre nagyobb arányban csökkentik a 401(k) nyugdíj-hozzájárulásaikat, hogy fedezni tudják az emelkedő egészségbiztosítási díjakat. Ez nemcsak a hosszú távú pénzügyi biztonságukat veszélyezteti, hanem egyértelmű jele annak is, hogy a juttatási struktúra nem tartja lépést az inflációs nyomással. Kimberly Landry, a LIMRA kutatási igazgatója szerint ez a tendencia különösen figyelmeztető, mert a fiatalabb generációknál a bizalomvesztés gyorsan fluktuációba fordulhat.
HR-szempontból ez a helyzet egyértelmű cselekvési pontot jelent: a juttatási elégedettség mérése nem maradhat az éves engagement-felmérések mellékterméke. A szervezeteknek rendszeres, célzott pulzusmérésekkel kell feltárniuk, hogy a dolgozók valóban értékesnek találják-e a csomagot – különösen a pénzügyi stressz szempontjából. Aki most nem figyel oda, az egy-két éven belül megtartási válsággal találja szembe magát.
