Az amerikai orvosi kutatóközpontok és gyógyszeripari szereplők évtizedeken át globális vezető pozíciót töltöttek be a gyógyszerfejlesztésben. Ez a fölény azonban egyre inkább megkérdőjelezhető: Kína az elmúlt évtizedben olyan gyógyszerfejlesztési rendszert épített ki, amely lényegesen rövidebb idő alatt és alacsonyabb költségen képes klinikai vizsgálatokon átvezette molekulákat piacra juttatni. A HBR elemzése szerint ez nem csupán kapacitáskérdés, hanem strukturális különbség.
A kínai modell előnyei között szerepel a gyorsabb szabályozói jóváhagyás, az olcsóbb klinikai vizsgálati infrastruktúra és az akadémia–ipar együttműködés hatékonyabb formája. Az amerikai rendszer ezzel szemben fragmentált, lassú és rendkívül drága. A szerzők konkrét javaslatokat tesznek: az akadémiai intézményeknek le kell rombolniuk a belső silókat, és nyitottabb, vállalkozói szellemű innovációs kultúrát kell kialakítaniuk.
HR-nézőpontból ez a verseny tehetségháborúként is értelmezhető. A legjobb kutatók, biotechnológiai szakértők és klinikai fejlesztők egyre több helyen választhatnak munkáltatót – és a szervezeti kultúra, a mozgástér, az innovációs szabadság mind belép a döntési szempontok közé. Az amerikai kutatóintézményeknek nem csak a folyamataikat kell átalakítaniuk, hanem a munkavállalói élményt is újra kell definiálniuk ahhoz, hogy a legjobb tehetségeket megtartsák.
