A német szakképzési rendszerbe (Ausbildung) érkező fiatalok képzettségi szintje egyre szélesebb spektrumon mozog. Az új szerződések mintegy 70 százalékát olyan tanulók kötik, akik legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek – ugyanakkor minden negyedik tanulójelölt formális iskolai bizonyítvány nélkül lép be a rendszerbe. Ez a különbség komoly fejtörést okoz a vállalatok oktatási felelőseinek és HR-osztályainak.
A heterogén csoportok kezelésére a szakértők több bevált módszert javasolnak: az egyéni kompetenciafelmérés elvégzését a betanítás elején, a differenciált tanulási utak kialakítását, a mentorprogramok bevezetését, valamint a rendszeres visszajelzési ciklusokat. Fontos, hogy a vállalat ne kezelje egységes tömbként a tanulókat, hanem felismerje az egyéni erősségeket és fejlesztési területeket. Az alacsonyabb iskolai háttérrel érkező fiatalok sokszor kiváló gyakorlati készségekkel rendelkeznek, amelyeket az elméletigényes feladatoknál kevésbé mutatnak meg.
HR-szempontból a vegyes csoportok kezelése a tehetségmenedzsment egy kevésbé látható, de stratégiailag fontos területe. Azok a vállalatok, amelyek képesek befogadó és személyre szabott betanítási kultúrát kialakítani, jobban tudják megtartani a fiatal munkavállalókat, és csökkentik a lemorzsolódást. A befektetés megtérül: a jól támogatott tanuló lojálisabb, motiváltabb és hamarabb válik produktív munkatárssá.
