A középvezetők az egyik leginkább alulértékelt és egyben legkritikusabb csoportja bármely szervezetnek – ők közvetítik a stratégiát a csapatok felé, miközben saját maguk is elvárások kereszttüzében dolgoznak. Sok vállalat mégis elsősorban a bónusz növelésével próbálja őket megtartani, miközben a valódi feszültségpontokat figyelmen kívül hagyja.
A Personalwirtschaft elemzése három olyan juttatástípust azonosít, amelyek érdemben javítják a középvezetői megtartást. Az első a rugalmasság: a munkaidő és munkahely feletti kontroll érzése önmagában csökkenti a fluktuációs hajlandóságot. A második a mentális egészség intézményes támogatása – coaching, pszichológiai segítségnyújtás, stresszkezelési programok formájában. A harmadik a cafeteria-logika megújítása: a választható, személyre szabható juttatási csomagok lényegesen nagyobb értéket képviselnek, mint az egységes, felülről diktált megoldások.
HR-szempontból ez egy komoly újragondolást igényel. A kompenzációs stratégiának túl kell mutatnia a pénzbeli elismerésen – különösen egy olyan rétegnél, amelynek a kiégési kockázata magas, és amelynek elvesztése közvetlenül hat a csapatok teljesítményére és a szervezeti kultúrára. A középvezetők megtartása nem bónuszkérdés: az autonómia, a biztonságérzet és a személyre szabottság hármasa az, ami valóban számít.
