Szingapúrban a munkavállalói elvárások és a munkáltatói valóság között egyre szélesebb szakadék tátong – derül ki a HCA Mag Asia által ismertetett legújabb kutatásból. A felmérés megdöntötte azt a közkeletű feltevést, miszerint a szingapúri dolgozók számára a rugalmas munkavégzés és a work-life balance az elsődleges prioritás. A valóság ennél sokkal prózaibb: a bérezés és a karrier-előmenetel vezeti a listát.
A kutatás adatai szerint a munkavállalók szignifikánsan magasabbra értékelik a kompetitív fizetést és a növekedési lehetőségeket, mint amennyit a munkáltatók ténylegesen nyújtanak ezen a téren. A méltányossági dimenzió – vagyis az az érzés, hogy a juttatások és az előmenetel igazságosan oszlanak el – szintén kiemelkedő szerepet játszik az elégedettségben. A munka-magánélet egyensúly persze nem eltűnő elvárás, de önmagában már nem elégséges megtartási eszköz.
HR-szempontból ez az adat közvetlen cselekvési irányt jelöl ki. Ha egy szervezet rugalmas munkavégzési politikákba fektet, de közközben versenyen alul fizet és nem kínál átlátható előmeneteli utat, az elköteleződés előbb-utóbb megrendül. A tehetségmegtartás Szingapúrban ma nem perk-kérdés – hanem bér- és fejlődési kérdés. A HR-vezetőknek érdemes újraszabni a juttatási és karriermenedzsment stratégiájukat, mielőtt a fluktuáció adja meg a választ.
