Egy albertai munkavédelmi fellebbviteli testület egyértelműen a tűzoltó mellett foglalt állást: elutasította a munkáltató azon próbálkozását, amely a PTSD-diagnózishoz kapcsolódó kártérítési fedezetet korlátozni kívánta. A döntés szerint a poszttraumás stressz zavar kialakulása „túlnyomórészt a munkahelyi traumaexpozíció felhalmozódásának tudható be".
Az eset hátterében az áll, hogy a munkáltató megkérdőjelezte, valóban a szolgálat közbeni élmények okozták-e a tűzoltó állapotát, és megpróbálta szűkíteni a kártérítési igény alapját. A testület azonban nem fogadta el ezt az érvelést. Albertában – számos más kanadai tartományhoz hasonlóan – törvényi vélelem védi a tűzoltókat: ha egy tűzoltónál PTSD-t diagnosztizálnak, azt munkával összefüggő eredetűnek kell tekinteni, hacsak a munkáltató nem bizonyítja az ellenkezőjét. Ezt a vélelmet a munkáltatónak nem sikerült megdöntenie.
HR-szempontból az ítélet megerősíti: a veszélyes munkakörökben – különösen a segítő szakmákban – a mentális egészség védelme nem opcionális, hanem jogi és etikai kötelezettség. A szervezeteknek proaktív traumakövetési és pszichológiai támogatási rendszereket kell kiépíteniük, mert a fedezet korlátozásának kísérlete hosszú távon drágább, mint a megelőzésbe való befektetés.
