Egy new jersey-i takarítóvállalkozás tulajdonosa kreatív megoldást talált a túlóraköltségek elkerülésére: a heti 50 órát dolgozó alkalmazottakat papíron két különböző cég között osztotta el, mindkét helyen 25-25 munkaórát rögzítve. Az elgondolás szerint így egyik cég sem lépte át azt a heti 40 órás határt, amely felett a szövetségi törvény kötelező túlórapótlékot ír elő.
A New Jersey-i Munkaügyi Minisztérium vizsgálata azonban leleplezett a konstrukciót. A hatóság megállapította, hogy a séma tudatos és szándékos bércsalásnak minősül, amely sérti az Fair Labor Standards Act (FLSA) előírásait. A két érintett cégnek összesen 457 500 dollárt kell kifizetnie – ebből elmaradt bér és bírság egyaránt szerepel. Az eset precedensértékű: a hatóságok egyre alaposabban vizsgálják a kapcsolt vállalkozások közötti munkaidő-megosztást.
HR-szemszögből ez az eset egyértelmű figyelmeztetés: a bérszámfejtési trükkök rövid távon csábítónak tűnhetnek, de a jogi és reputációs kockázat messze meghaladja a megtakarítást. A munkajogi megfelelés nem opcionális – és az olyan konstrukciók, amelyek átláthatóan a törvény megkerülésére irányulnak, szinte biztosan hatósági figyelmet vonnak magukra. A HR feladata, hogy a bérszámfejtési folyamatok törvényesek, dokumentáltak és auditálhatók legyenek.
