A csapatdinamikai problémák általában nem a kompetencia hiányából fakadnak – hanem abból, hogy az emberek másképp gondolkodnak, kommunikálnak és hoznak döntéseket. Az MIT Sloan kutatói erre a jelenségre dolgoztak ki egy új diagnosztikai eszközt, amely a közismert Big Five személyiségmodellre épít, de azt csoportos használatra szabta át.
A kutatócsapat több mint 600 alkalmi csapatot vont be a tesztelésbe az IMD vezetőfejlesztési programjain belül, majd 100 felsővezetői teammel is validálta a módszertant. Az eszköz nem rangsorol és nem ítél – ehelyett vizuálisan ábrázolja, hogy a csapattagok személyiségpreferenciái hol fedik át egymást, és hol húzódnak feszültségvonalak. Ez a fajta transzparencia önmagában is terápiás hatású lehet.
HR-szemszögből ez az eszköz különösen értékes ott, ahol a csapatépítés eddig megérzéseken alapult. A tehetségmenedzsment és a szervezeti kultúra fejlesztése szempontjából kulcslépés, hogy a személyiségbeli különbségeket ne problémaként, hanem kezelhető adottságként kezeljük. Aki ezt a keretrendszert bevezeti, az nemcsak a konfliktusokat csökkenti – hanem megelőzi őket.
