A kanadai szövetségi bíróságon kritikus állapotok alakultak ki: az ügyszám az elmúlt évekhez képest 600 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy a bírák és az adminisztratív személyzet hétvégén is dolgozik, és rendszeresen lemond a tervezett szabadságáról. A főbíró nyilvánosan is megszólalt, és egyértelműen fogalmazott: a rendszer a kiégés szélén áll.
A drámai növekedés hátterében a bevándorlással és a menekültügyekkel kapcsolatos eljárások megsokszorozódása áll – ez az ügyterület az elmúlt évek migrációs hullámait tükrözi. A személyzet létszáma nem tudott lépést tartani a beérkező ügyek számával. A dolgozók nem csupán a fizikai terhelés, hanem az érzelmi igénybevétel szempontjából is extrém körülmények között végzik munkájukat, hiszen sokszor emberi sorsokról szóló döntéseket kell előkészíteniük rekordidő alatt.
HR-szemszögből ez az eset tankönyvi példája annak, mi történik, ha a kapacitástervezés nem követi a szervezeti valóságot. A kiégés megelőzése nem csupán wellness-program kérdése – strukturális beavatkozást igényel: létszámfejlesztést, reális terheléselosztást és a szabadság tényleges kivételének intézményes védelmét. Ahol a vezető nyilvánosan is vészjelzést ad, ott a HR-nek azonnal cselekvési tervet kell asztalra tennie.
