Az egyik leggyakoribb vezetői tévhit az, hogy a szervezeti transzformációt érdemes megvárni, amíg mindenki „készen áll". Ez a gondolkodásmód vonzónak tűnik – elvégre ki indítana el nagy változást felkészületlen csapattal? –, valójában azonban egy csapda, amely megbénítja a szervezeteket, és versenyhátrányba sodorja azokat, akik beleesnek.
A felkészültség nem egy állapot, amelybe egy szervezet egyszer csak megérkezik. Kutatások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a csapatok az action közben válnak felkésszé, nem előtte. A bizonytalanság elkerülhetetlen része minden transzformációnak – a kérdés csak az, hogy a vezető ezt bénultságként vagy tanulási térként kezeli-e. Azok a szervezetek, amelyek apró, iteratív lépésekben gondolkodnak, sokkal eredményesebben haladnak, mint azok, amelyek a „tökéletes pillanatot" várják.
HR-szempontból ez különösen fontos üzenet: a változásmenedzsment nem arról szól, hogy felkészítjük az embereket egy jövőbeli eseményre, hanem hogy képessé tesszük őket a folyamatos alkalmazkodásra. A pszichológiai biztonság megteremtése, a kísérletezés normalizálása és a gyors visszacsatolási ciklusok kialakítása mind olyan eszközök, amelyek a szervezetet cselekvőképessé teszik – felkészültség-érzet nélkül is.
