A fenntarthatósági jelentéstétel mára stratégiai méretű iparággá nőtte ki magát. Az Európai Unió Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD) keretrendszere egymagában körülbelül 1,7 milliárd eurós egyszeri és 1,9 milliárd eurós éves visszatérő költséget generál a vállalatok számára. Eközben a kevésbé szabályozott piacokon is egyre több szervezet fektet időt és pénzt az ESG-adatok gyűjtésébe – sokszor anélkül, hogy tudná, mit kezdjen velük stratégiai szinten.
Az MIT Sloan kutatása rámutat: a legtöbb vállalat megáll a compliance-nél. Az adatok bekerülnek a jelentésbe, majd a fiókban végzik. Holott ugyanezek az adatok termékfejlesztési, ellátásilánc- és tehetségmenedzsment-döntéseket is megalapozhatnának. A fenntarthatósági adatok értéke nem a riportban van, hanem abban, hogyan csatornázzák vissza őket az üzleti folyamatokba.
HR-szempontból ez különösen releváns: a munkavállalók egyre tudatosabban választanak munkáltatót ESG-teljesítmény alapján, és a belső kommunikációban is elvárják az adatalapú hitelességet. Azok a HR-vezetők, akik bekapcsolódnak a fenntarthatósági adatstratégiába – például a munkaerő-diverzitás, a jóllét vagy a képzési befektetések mérésén keresztül –, nemcsak a compliance-t teljesítik, hanem valódi szervezeti értéket teremtenek.
