Az "állásölelés" (job hugging) fogalma egyre inkább bekerül a HR-szakma szótárába: azokat a munkavállalókat írja le, akik szorosan ragaszkodnak jelenlegi pozíciójukhoz, még akkor is, ha az nem kínál valódi előrelépési lehetőséget. Egy friss ázsiai jelentés szerint ez a magatartás messze nem marginális jelenség – a megkérdezett munkavállalók jelentős hányada vallja magát "állásölelőnek", tudatosan vállalva a karrierkompromisszumot a percepcióbeli biztonságért cserébe.
A riport adatai szerint az érintett munkavállalók döntő többsége korlátozott előrelépési lehetőségekről számol be, mégis a státusz quo mellett dönt. A motivációk között a gazdasági bizonytalanság, az ismeretlen munkaerőpiactól való félelem és a komfortzóna elhagyásának szorongása egyaránt megjelenik. A jelenség különösen a középszintű, 5-10 éves tapasztalattal rendelkező munkavállalók körében erős.
HR-szempontból az állásölelés csendes szervezeti kockázat: nem okoz azonnali turbulenciát, de lassan kiüríti a csapatok energiáját és innovációs kapacitását. A tehetségmenedzsment feladata, hogy felismerje ezeket a mintákat, és aktív karrierbeszélgetésekkel, fejlesztési lehetőségekkel törje meg a stagnálás spirálját. Az egyéni pszichológiai biztonság megteremtése nélkül ez a változás nem fog magától bekövetkezni.
