Az automatizáció terjedésével egyre több vállalat dönt úgy, hogy nem tölt be belépő szintű pozíciókat – ehelyett technológiára bízza az egyszerűbb feladatokat. Rövid távon ez költséghatékonynak tűnik, de a munkaerőpiaci szakértők komoly figyelmeztetést fogalmaznak meg: ez a stratégia egy generációnyi vezető hiányát okozhatja.
A jelenséget a kutatók „hiányzó létra" effektusnak nevezik. A karrierlétra alsó fokainak eltüntetésével a szervezetek megfosztják magukat attól a munkavállalói rétegtől, akikből 5-10 év múlva középvezetők, majd felsővezetők válnának. Az automatizáció ugyan átveszi a rutinfeladatokat, de a szervezeti tudást, az ügyfélismeret mélységét és a kulturális beágyazódást nem tudja reprodukálni. Ahol ma nincs junior felvétel, ott holnapra nem lesz belső promóciós alap.
HR-stratégiai szempontból ez az egyik leginkább alulbecsült kockázat jelenleg. A tehetségmenedzsment nem kezdődhet a mid-level pozícióknál – az egészséges szervezeti utánpótlás a belépő szinttől indul. Azoknak a vállalatoknak, amelyek most teljesen kivonulnak a junior toborzásból, érdemes számolni azzal: néhány éven belül drágán kell majd külső jelölteket vadászniuk olyan pozíciókra, amelyeket belülről is be lehetett volna tölteni. Az előrelátó HR most fekteti le a következő évtized vezető generációjának alapjait.
