Egy kanadai raktárvállalat felmondott egy 30 éve nála dolgozó munkavállalónak, mert az illető nem érte el a cég által előírt 95%-os produktivitási szintet a komissiózási és rakodási feladatoknál. A döntőbírósági eljárás eredményeként azonban a munkavállalót visszahelyezték az állásába, és az ügy komoly kérdéseket vetett fel a teljesítménymérési rendszerek méltányosságával kapcsolatban.
A vállalat szoros nyomon követési rendszert működtetett: minden egyes komissiózási és rakodási műveletet mértek, és aki tartósan 95% alatt teljesített, annak a munkaviszonya kockán forgott. A döntőbíró szerint azonban a cég nem vette kellőképpen figyelembe a munkavállaló hosszú szolgálati idejét, a körülmények esetleges változásait, illetve azt, hogy a rigid normarendszer alkalmazása egy ilyen tapasztalt dolgozóval szemben aránytalannak minősül. Az ítélet visszahelyezést és kártérítést is tartalmazott.
HR-szemszögből az eset egyértelmű figyelmeztetés: a teljesítménystandardok önmagukban nem elegendők egy jogszerű felmondáshoz, ha a folyamat nem átlátható, és nem veszi figyelembe az egyéni körülményeket. A HR-szakembereknek gondoskodniuk kell arról, hogy a produktivitási elvárások kommunikációja, a coaching és a fokozatos beavatkozás dokumentált legyen – különösen hosszú szolgálati idejű munkavállalók esetén. A merev számok emberi kontextus nélkül jogi és reputációs kockázatot jelentenek.
