Egy kanadai munkaügyi döntéshozó testület megállapította, hogy egy szakszervezeti vezető rendszeres, rosszindulatú pletykálkodása és nyílt fenyegetőzése zaklatásnak minősül. Az ügyben elhangzott mondat – „Jó vagyok az emberekhez, de ha le akarnak dönteni, én is ledöntöm őket" – jól illusztrálja azt a hatalmi dinamikát, amely a toxikus munkahelyi viselkedés hátterében áll.
A vizsgálat megállapította, hogy az érintett vezető szisztematikusan terjesztett valótlan vagy félrevezető információkat kollégáiról, miközben pozícióját arra használta, hogy félelmet és bizonytalanságot keltsen a munkahelyen. A testület „kirívóan visszaélésszerűnek" minősítette a magatartást, hangsúlyozva, hogy a pszichológiai megfélemlítés ugyanolyan súlyos következményekkel jár, mint a fizikai zaklatás. A zaklatás megállapításához nem szükséges testi érintkezés – elegendő az ismétlődő, szándékos lelki nyomásgyakorlás.
HR-szemszögből az eset több tanulságot is hordoz. Először is, a munkahelyi zaklatásvédelmi szabályzatoknak egyértelműen le kell fedniük a verbális és pszichológiai bántalmazást is. Másodszor, a szakszervezeti tagság vagy vezető pozíció nem ad immunitást a felelősségre vonás alól. HR-vezetőknek érdemes rendszeresen felülvizsgálni a belső panaszkezelési folyamatokat, és gondoskodni arról, hogy a pszichológiai biztonság minden szinten – beleértve a szakszervezeti struktúrákat is – valódi prioritás legyen.
