Egy ontariói Tim Hortons-franchise a közelmúltban bírósági eljárásba keveredett, amelynek során kiderült: a vállalkozás munkavállalóinak közel 80%-a ideiglenes külföldi munkavállaló (Temporary Foreign Worker, TFW). Az eset azért robbant nagy vitát, mert a kanadai TFW-program eredeti célja az volt, hogy valódi munkaerőhiányt pótoljon – nem pedig hogy olcsóbb munkaerőt biztosítson a vállalkozásoknak.
A bírósági iratokból kiderülő arány messze meghaladja a program szellemét. Szakértők rámutatnak: ha egy franchise csak akkor tud nyereségesen működni, ha a munkaerőköltségét ideiglenes külföldi munkavállalókkal szorítja le, akkor az üzleti modell eleve fenntarthatatlan. A kanadai hatóságok az utóbbi időben fokozták az ellenőrzéseket, és több vállalkozástól vonták meg a TFW-alkalmazási jogot visszaélések miatt.
HR-szemszögből ez az ügy több tanulságot is hordoz. A munkaerő-struktúra és a foglalkoztatási jogmegfelelőség nem csupán jogi kockázat, hanem reputációs kérdés is – különösen fogyasztói márkák esetén. A HR-szakembereknek aktívan fel kell vállalniuk azt a szerepet, hogy figyelmeztessék a vezetést, ha a toborzási stratégia jogi vagy etikai határokat feszeget. Az olcsó munkaerőre épített versenyképesség hosszú távon nem stratégia.
