A remote és hibrid munkavégzés terjedésével egy régi probléma új erőre kapott: a kiváló teljesítmény sokszor láthatatlan marad a felsővezetők előtt. Aki nem jelenik meg a megfelelő megbeszéléseken, nem szerepel a látható projektekben, vagy egyszerűen nem kommunikálja a saját eredményeit, könnyen kimaradhat az előléptetési döntésekből – függetlenül attól, milyen munkát végez.
A „quiet bragging" – vagyis a csendes önreklámozás – nem hivalkodásról szól, hanem stratégiai láthatóságról. Emma Georgiou megközelítésében ez azt jelenti, hogy valaki tudatosan megosztja az eredményeit a megfelelő kontextusban: egy státuszfrissítés, egy projekt-összefoglaló vagy egy mentor-megbeszélés keretén belül. A lényeg, hogy az önpromóció ne tolakodónak, hanem relevánsnak és természetesnek tűnjön. Ez tanulható készség – nem veleszületett személyiségjegy.
A HR-nek itt kettős szerepe van. Egyrészt segítenie kell a munkavállalóknak abban, hogy megtanulják saját hozzájárulásaikat artikulálni – ez a munkavállalói élmény és a karrierfejlesztés részét képezi. Másrészt olyan szervezeti kultúrát kell építeni, amelyben az eredmények értékelése nem a láthatóságon, hanem a pszichológiai biztonságon és az igazságos elismerésen alapul. Ha a rendszer csak az extrovertáltakat jutalmazza, a tehetségmenedzsment kudarcot vall.
