Fizess az embereknek azért, hogy felmondanak – és a szervezet ettől erősebb lesz. Ez a kutatási megállapítás elsőre provokatívnak hat, de az adatok alátámasztják. Több vállalatnál végzett vizsgálat kimutatta, hogy az önkéntes kilépési ösztönzők bevezetése után egyszerre két pozitív folyamat indult el: a kevésbé elkötelezett munkavállalók éltek az opcióval, a maradók pedig mérhető teljesítményjavulást mutattak.
A mechanizmus logikus: aki kap egy tisztességes anyagi ajánlatot a kilépésre, és mégis marad, az tudatos döntést hoz. Ez önmagában növeli az elköteleződést és az identifikációt a szervezettel. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a kilépési ösztönző egyfajta „szűrőként" működik – kiszűri azokat, akik már régóta mentálisan kiléptek, de fizikailag még jelen vannak. Az ilyen csendes jelenlét pedig sokba kerül a szervezetnek produktivitásban és kultúrában egyaránt.
HR-szemszögből a kérdés nem az, hogy ez az eszköz működik-e – a kutatás szerint igen. A kérdés az, hogy a HR-csapatok képesek-e ezt stratégiai javaslatként felvezetni a vezetőség felé, és el tudják-e adni a rövid távú költséget mint hosszú távú tehetségportfólió-optimalizálást. Ahol ezt jól kommunikálják, ott a kilépési ösztönző nem gyengeség jele, hanem szándékos szervezeti döntés.
