Új jelenség terjed a munkahelyeken: a „pre-GPT-nosztalgia". A tudásmunkások közel 65%-a időnként visszakívánkozik abba a korszakba, amikor még nem kellett generatív AI-eszközökkel dolgoznia. Ez nem luddizmus – sokkal inkább egy mélyebb munkavállalói feszültség tünete, amelyet a szervezetek nem hagyhatnak figyelmen kívül.
A kutatási adatok szerint a dolgozók három fő területen érzik az AI negatív hatását: a kreativitásuk csökken, mert a rendszer sablonosabb outputot generál; a munkaminőséggel kapcsolatos bizonytalanság nő; és sokan úgy érzik, folyamatos versenyben vannak a géppel. Az az elvárás, hogy mindenki azonnal és zökkenőmentesen integráljon AI-eszközöket a munkájába, komoly pszichés terhet ró a munkavállalókra – különösen ott, ahol nincs megfelelő képzés vagy támogatás.
HR-szemszögből ez az adat egyértelmű üzenet: az AI-bevezetés önmagában nem elég, a munkavállalói élmény tudatos menedzselése nélkül visszaüthet. A szervezeteknek nem csupán eszközöket kell adniuk, hanem keretet is: mikor, hogyan és miért érdemes AI-t használni. A pszichológiai biztonság megteremtése az AI-átmenetben ma az egyik legfontosabb HR-feladat – különben a nosztalgia rezisztenciává alakul.
