Tajvan elektronikai és alkatrészgyártó szektorában rekordszintű túlóraterhelés alakult ki 2025 júniusában. Az ágazatban dolgozók havonta átlagosan 28,7 óra túlórát teljesítettek, miközben az országos átlag csupán 9 óra körül mozgott. A kiugró szám közvetlen összefüggésben áll az AI-infrastruktúra iránti globális keresletrohanással, amely elsősorban a chipgyártó és elektronikai komponensgyártó vállalatokat érinti.
A jelenség mögött az húzódik meg, hogy a nagy technológiai cégek – köztük számos amerikai és ázsiai AI-platform – masszívan növelik hardverbeszerzéseiket. Tajvani gyártók töltik fel az ellátási láncot, ami közvetlen nyomást helyez a termelési kapacitásra és a munkaerőre. A kormányzati munkaügyi adatok szerint a feldolgozóipari szektor egészében is nőtt a túlóra, de az elektronikai alszektort érte a legnagyobb lökés.
HR-szempontból a statisztika mögé kell nézni: a tartósan magas túlóra kiégési kockázatot, fluktuációs nyomást és munkavédelmi kérdéseket vet fel. Ha egy szektor növekedése szinte kizárólag a meglévő munkaerő intenzívebb igénybevételén alapul, az fenntarthatatlan. A HR-vezetőknek most kell megkérdezniük: van-e kapacitásnövelési tervük, és hogyan védik meg a dolgozóik hosszú távú teljesítőképességét az AI-boom árnyékában?
