Egy friss ifjúságkutatási tanulmány különkiértékelése megdöbbentő különbséget mutat: a kékgalléros szakmákban tanuló fiatalok szignifikánsan magasabb mentális terhelésről számolnak be, mint irodai vagy adminisztratív területen tanuló társaik. Ez nem csupán egyéni probléma – a jelenség mögött rendszerszintű okok húzódnak.
Simon Schnetzer ifjúságkutató szerint két tényező magyarázza leginkább a különbséget. Egyrészt a fizikai munkakörnyezetekben dolgozó oktatók és közvetlen vezetők sokszor nem rendelkeznek megfelelő vezetői és coaching kompetenciákkal. Másrészt a rugalmas munkavégzés lehetősége szinte teljesen hiányzik ezekből a munkakörokből, ami önmagában is komoly stresszforrás a Z generáció számára, amely az autonómiát és a rugalmasságot alapelvárásnak tekinti.
A HR számára ez egyértelmű cselekvési irányt jelöl ki. Az oktatók és műszakvezetők vezetői fejlesztése, a visszajelzési kultúra tudatos erősítése, valamint a pszichológiai biztonság megteremtése a fizikai munkakörnyezetekben is alapkövetelmény kell, hogy legyen. Schnetzer azt javasolja a HR-szakembereknek, hogy ne általános jóllét-programokban gondolkodjanak, hanem célzottan a kékgalléros tanulók valós igényeiből induljanak ki.