Az ázsiai munkaerőpiacokon régóta ismert jelenség, hogy a dolgozók papíron megkapják az éves szabadságot, de a gyakorlatban nem merik vagy nem tudják kivenni. Szingapúr most kivételt képez: friss adatok szerint az ország vezeti az ázsiai-csendes-óceáni régiót abban, hogy a munkavállalók nemcsak formálisan igénylik, hanem ténylegesen ki is töltik a szabadnapjaikat.
A regionális összehasonlítás árulkodó: számos ázsiai országban a fel nem vett szabadság kulturális és szervezeti nyomás eredménye – a dolgozók félnek a lemaradástól, a főnök ítéletétől vagy egyszerűen túl sok a munka. Szingapúrban ezzel szemben a munkavállalók egyre inkább élnek a pihenési jogukkal, ami összefügg a mentális egészség iránti növekvő figyelemmel és a rugalmas munkavégzés terjedésével.
A HR számára ez az adat több mint statisztika. A szabadság tényleges kihasználtsága közvetlen jelzője a pszichológiai biztonságnak és a szervezeti kultúra egészségének. Ha a munkavállalók nem mernek pihenni, az nem szorgalom – az égési veszély. Érdemes megvizsgálni, hogy a saját szervezetünkben a szabadságkeret papíron vagy valóságban létezik-e.
