Az AI-forradalom egyik leggyakrabban hangoztatott ígérete a hatékonyság növekedése. Kevesebb idő, kevesebb erőfeszítés, ugyanannyi – vagy több – eredmény. De egy ellentétes tendencia is kibontakozóban van: minél hatékonyabb eszközöket adunk az emberek kezébe, annál több dologba kezdenek bele. A munka nem tűnik el – csak átalakul, és közben felgyorsul.
Ez a jelenség nem új: a technológiatörténetben újra és újra megjelenik. Az e-mail gyorsabbá tette a kommunikációt, de több levelet írtunk. A táblagép mobilissá tette az irodát, de tovább dolgoztunk. Az AI hasonló dinamikát indít el: ha egy feladat öt perc helyett kettő, senki nem pihen a maradék három percben – inkább elkezd valami mást. A szervezetek így fokozatosan növekvő elvárásokat és terhelést tapasztalnak, miközben azt hiszik, hogy hatékonyabbak lettek.
HR-szempontból ez komoly figyelmeztetés. A kiégés és a túlterhelés kockázata nem csökken az AI bevezetésével – hanem nőhet, ha a szervezet nem menedzseli tudatosan az elvárásokat. A munkavállalói élmény védelme érdekében a HR-nek aktívan részt kell vennie az AI-alapú munkafolyamatok tervezésében: nem csak arra kell figyelni, mit tud az eszköz, hanem arra is, milyen terhelést ró a mögötte álló emberre.
